Érdekességek a Milánói Világkiállításról

 

 

 

 

 

 

A világkiállítások története

A világkiállítások története egészen a 17. századig nyúlik vissza, ám az első kiállításra 1851-ben került sor Londonban. Művészeti alkotások alkalmankénti közszemlére tétele a 17. századi Franciaországban kezdődött el, a neves kiállítóhely, a párizsi Szalon a 18. századtól, 1787-től tartott rendszeresen a nagyközönség számára is megtekinthető művészeti tárlatokat. Az országos kiállítások közül a legnagyobb, az 1844. évi Francia Ipari Kiállítás mintájára egyre több európai országban rendeztek gazdasági bemutatókat.

A Nagy Kiállítás (The Great Exhibition on the Works of Industry of all Nations) 1851. május 1-jén Viktória királynő beszédével nyitotta meg kapuit Londonban. Az öt és fél hónapig nyitva tartó, pénzügyileg is nyereséges seregszemlét, melyen 28 ország (14 ezer kiállító és háromezer magánszemély) mutatkozott be, hatmilliónál is több látogató tekintette meg. 
Az angliai világkiállítás sikerén felbuzdulva egyre több ország vállalkozott nagyszabású nemzetközi kiállítások megtartására, melyeket saját elképzeléseik és szabályaik szerint bonyolítottak le. A minőség fenntartása és a szervezettség biztosítása érdekében szükségessé vált az egységes szabályozás. 1928-ban írták alá a nemzetközi kiállításokról szóló egyezményt (Convention on International Exhibitions), irányító és koordináló testületként pedig létrehozták a Nemzetközi Kiállítási Irodát (BIE), amelynek jelenleg 168 ország – köztük Magyarország – a tagja.

 

 

A párizsi székhelyű szervezet küldöttgyűlése választja ki a világkiállítások nyertes pályázatait, Milánó 2008-ban kapta meg az expo rendezési jogát.

 

A milánói világkiállítás

 

„ Táplálni a Földet, energiát adni az Életnek” – „Feeding the Planet, Energy for Life”

 

A Világkiállítás fő témája az egészség, a környezet és a fenntartható fejlődés. Központi gondolata, hogy a Földön mindenki számára tegyük hozzáférhetővé az egészséges, biztonságos és megfelelő élelmiszereket, táplálékot. A szervezők ezen témán belül a tradíciót, a kreativitást és az innovációt helyezték középpontba.

 

A Milánói Világkiállítás az élelmezés komplex és univerzális témaköréhez környezeti, történeti, kulturális, antropológiai, orvosi, technológiai, tudományos és gazdasági szempontból közelít. Ez az átfogó szemlélet kiváló teret biztosít új kapcsolatok kialakítására, összefüggések feltárására, ami az Expo egyik fő céljának tekinthető.

Az „Életkert Pavilon”

 

Sárkány Sándor, az épület megálmodója különböző archaikus előzményeket és organikus elemeket ötvözött a szokatlan, feltűnő formájú épületen. A sámánok által egykor használt dobokra emlékeztető két oldalsó épületrész körfelületén az életfa stilizált ábrája jelenik meg. A központi rész egy hordóra emlékezteti először a látogatót, amely akár Noé bárkáját is szimbolizálhatja, fedélzetén az élővilág kaleidoszkópját jelképező tetőkerttel. A tetőkerten átnyúló bordák akár egy monumentális csontvázra is utalhatnak, de megjeleníthetik a napfény felé fordulást, a „lényeget” körülölelő és óvó virágszirmok, levelek motívumait. A kertben maga az „ÉLET” található: 33 Magyarországon honos gyümölcsöt, zöldséget és gyógynövényt ismerhet majd meg az érdeklődő a Világkiállítás ideje alatt.

 

A magyar pavilonba látogatók a fürdővizek s gyógyvizek országába, a genetikailag módosítatlan gabona országába, a szőlő és borok országába lépnek be. A hat hónap alatt bemutatásra kerül a magyar méz, a gyümölcspálinka, a világhírű magyar libamáj és az autentikus gasztronómia. A pavilon szenzációja a Bogányi Gergely zongoraművész és műszaki csapata által kifejlesztett zongora, amely jelentős lépés a hangszer történetében. Felcsendülnek Bartók Béla és Kodály Zoltán művei híres előadóművészek tolmácsolásában.

 

Ha szeretnél 5 felejthetetlen napot tölteni Észak-Olaszországban, tarts velünk a Világkiállítás Milánó 2015 és Észak-Olaszország kirándulásunkra! 🙂 További információért kattints a linkre: www.alfatours.hu/vilagkiallitas-milano-2015-es-eszak-olaszorszag.html